Kép

Üdvözlö

A „kakukk-toy-ás”

A francia bulldog voltaképp angol rokonának méretek tekintetében kihívásokkal küzdő egyedeiből alakult ki. Az angol bulldogok tenyésztése során a szigorú demarkációs vonalat 13,5 kilóban szabták meg az 1800-as évek közepén, és amelyik bulldog nem vitte át a lécet, azt bizony „toy”, azaz „játék” jelzővel illették, majd 1875-ben persona non grata-ként kizárták a tenyésztésből. A szakirodalom szerint már kialakulásuk kezdeti éveiben sok kistestű bulldogot vittek Franciaországba, ahol az előkelő rétegek vadászebeként tartották számon őket. Állítólag kitartó és könyörtelen pusztítói voltak rókának, görénynek és borznak, ám valószínű, hogy mégsem muzsikálhattak olyan jól a vadászatokon, ha csak azután váltak népszerűvé, miután a korszak egyik leghíresebb bulldogfalkáját gazdája – bizonyos Le Coulteux gróf – a közszórakoztatás szellemében lepasszolta a Párizsi Állatkertnek, ahol mindössze harminc évig raboskodtak szerencsétlenek…

Francia bulldog, a szuszmákoló zsebdömper

Egy vicc szerint az ifjú jedi-tanítvány kérleli Yoda mestert: Mester, kérlek, mesélj a kezdetekről! Erre Yoda nagyot sóhajtva válaszol: Tudod, az egész úgy kezdődött, hogy kirúgtak a bábszínházból...

Az igazi vicc az, hogy a nyilvánvaló külső hasonlatosság mellett (leszámítva a zöld színt és a fénykardot) a francia bulldoggal is valami hasonló történt hajdanán. Száműzetve a bulldog őshazájának számító Angliából, másutt próbált szerencsét, és számítása - mint ahogyan azt még jelenleg is egyre emelkedő népszerűsége bizonyítja - bejött.



Ami nem ment a konzervatív Angliában, az működött a hóbortos franciáknál. Ennek köszönheti létét ez a korántsem kolosszus molosszus, aki mérete mellett tekintélyes fülfesztávolságával demonstrálja: nem mind angol, ami bulldog.

Testfelépítése

Az angol bulldognál jóval kisebb, de szintén erős csontozatú, zömök felépítésű kutya. Angol rokonához hasonlóan testéhez képest nagy a feje, ami úszásnál előre húzza, ezért ez nehezen megy neki. Szögletes fején bőre csaknem szimmetrikus redőkbe gyűrődik.
Jellegzetes denevérfülei a tövüknél szélesek, felül lekerekítettek, magasan tűzöttek és felállók, de nincsenek túl közel egymáshoz. Nagy, kerek, kissé dülledt szemei alacsonyan, az orrtól és a fülektől egyaránt távol ülnek.
Koponyája széles, a teteje lapos, homloka viszont boltozatos. Szemöldökíve jól kivehető. A francia bulldog orra rövid, széles és kifelé forduló.
Hátvonala a martól kezdve a lágyékig folyamatosan emelkedik, majd hirtelen lejteni kezd a farok felé. Fara szintén lejtős. Természetesen rövid farkát tomporához szorítva tartja. Hasa és horpasza felhúzott. Mellkasa széles, mély és hordó alakú. Vállai rövidek, és igen merevek. A mellső lábak egymástól távol állnak, és valamivel rövidebbek, mint a hátsók.
Apró, kerek mancsai enyhén kifelé fordulnak. Rövid nyaka enyhén ívelt, lebernyeg nélküli. Ajkai vastagok és kissé lazák, a felső ajak teljesen eltakarja a fogakat. Pofájának izmai jól fejlettek, de nem kiugróak. A francia bulldog előreharap, vagyis alsó metszőfogai a felsők elé nyúlnak.
Szőrzete rövid, puha, fényes és testhez álló szálakból áll.
Színváltozatai: csíkos, fekete-fehér foltos, bézs (a tejeskávétól a vörösig), bézs-foltos, vörös és vörös-foltos. Ezeken kívűl előfordulhat még a kék, kék-foltos, csokoládé és csokoládé-foltos, a „sable” és a „black and tan” is, bár ezek nem megengedett színek. A foltos színezetnél kívánatos, hogy a foltok csíkosak legyenek.
A csíkos alapszínű kutyáknál a mellkason és a fejen előfordulhatnak fehér jegyek, de nem túl sok. Vannak majdnem teljesen fehér francia bulldogok is.
Várható élettartama: 10-13 év
Testsúly: 8-14 kg
Marmagasság: 33-40 cm

A francia bulldog természete

Míg régen vadászatok alkalmával vetették be, ma inkább öleb-funkciót tölt be. Játékos, jól alkalmazkodik, és kellőképpen éber. Szeret emberek között lenni. Más kutyával szemben egyes esetekben megfigyelhető agresszív viselkedés, főleg ha mindketten szukák, ezért célszerű ellenkező nemű kutyát választani mellé. (Ivartalanítással ennek elejét lehet venni.) Igényli a társaságot és a féltékenységig ragaszkodik gazdájához. Végtelen bulldog-türelme folytán általában jól kijön a kisebb gyerekekkel is, és időseknek is remek társa lehet.
Ideális szobakutya, és mivel a lapos orrából eredően nehéz légzése miatt nem tudja megfelelően szabályozni a testhőmérsékletét, nem is szabad odakinn tartani. Szeret sétálni, de nincs rá igénye, hogy egész nap a szabadban rohangáljon. A mopszhoz képest azonban jóval aktívabb, a hiperaktivitás is elő szokott fordulni.
Azonnal jelzi, ha veszélyt érez, összességében csak keveset ugat. A francia bulldog barátságos az emberekkel, a látogatókat általában lelkesen üdvözli. Nagyon okos és könnyen tanul, de nevelés során nagyon fontos a következetesség.
És persze van pár járulékos tulajdonsága, amire minden leendő gazdinak fel kell készülnie. Muriel P. Lee a French Bulldog című könyvében a következőt írja: Amikor emellett a fajta mellett döntöttem, a tenyésztő azt mondta: Amikor francia bulldogot veszel, kérdezd meg: Horkol? Pukizik? Ha mindkét kérdésre igen a válasz, jól választottál.

Francia Bulldog

A több évszázados francia-angol vetélkedés tökéletes lezárása a mindkét nemzet hagyományait egyesítő, bájos francia bulldog. A denevérfülű kutyusok a szigetországból származnak, de Franciaországban nyerték el mai külsejüket. A XIX. század első felében az angol bulldognak létrejött egy kisebb változata, amely hamar közkedveltté vált az iparosok, főképp a nottinghami csipkeverők körében. Miután az ipari forradalom elvette a megélhetésüket, sokan közülük Franciaországba költöztek, ahová magukkal vitték az apró termetű bulldogokat is. A franciáknak megtetszettek, és keresztezték őket számos más fajtával, leginkább spanyol bulldogokkal és terrierekkel (ennek köszönhető a denevérfül), így lettek les Bouledogues Francais, vagyis francia bulldogok. Az angolok ezt persze nehezményezték, hiszen úgy gondolták, hogy csak egyetlen bulldog van: az angol. Angliában ezért nem igazán kedvelték a frenchie-ket, a közvélemény azután kezdte elfogadni őket, hogy VII. Edward vásárolt egyet magának.
A francia bulldogot mint fajtát az angolok 1904-ben ismerték el. A 20. század fordulójára a fajta a csatorna mindkét oldalán divatossá vált, és az egyesült Államokban is elterjedt, olyannyira, hogy 1898-ban megalakult az Amerikai Francia Bulldog Klub (French Bulldog Club of America, FBCA), székhelye a new yorki Waldorf-Astoria Hotelben volt. Feljegyezték, hogy a Titanic utasai között volt egy Gamin de Pycombe névre hallgató francia bulldog is, aki sajnos nem élte túl a katasztrófát. (Ez a fedélzeten tartózkodó kutyák közül csak két pominak és egy palotapincsinek adatott meg.)
Az I. világháború után a frenchie-k népszerűsége drámaian csökkenni kezdett, és ez a tendencia megmaradt egészen a 20. század közepéig. (Amerikában a hasonló külsejű Boston terrier terjedt el inkább.) Manapság viszont sokan előnyben részesítik a kisméretű, rövidszőrű kutyákat, amelyek jobban megfelelnek a városi életmódnak, lakásban is tarthatóak, így a francia bulldogok ismét divatba jöttek.
Amerikában az elmúlt évtizedben tört előre, a ‘98-as 76. helyről 2008-ra már a 26.-ig jutott, de még mindig nem érte utol a Boston terriert.

Francia Bulldog

A 19. század vége előtt nem sokkal csipkeverők települtek át Angliából Normandiába, és magukkal vitték törpe buldogjaikat is. Míg a fajta a szigeten hanyatlásnak indult, a család francia ága felvirágzott, és Párizs környékén sok rajongója volt. Ott terrierekkel és griffonokkal keresztezték őket, és olyan molosszus típust alkottak meg, amely temperamentumában és küllemében világosan elkülönült a buldogoktól. A hivatalos elismerésig azonban még hosszú volt az út, mert a denevérfülű, alacsony testű, előreugró állkapcsú kutyák tenyésztésével Párizs egyszerű emberei foglalkoztak: kézművesek, utcai árusok és szolgálók. A „bouledogue francais” csak akkor vált szalonképessé, amikor VII. Edward angol király is vett egy ilyen kutyát.

Francia Bulldogról

A francia buldog intelligens, kedves, gyengéd és hízelkedő. Igénytelen, és mindig kész megosztani gazdájával annak örömét-bánatát. Szelíd, barátságos, és nagyon szereti a gyerekeket. Szeret sétálni, de nem kimondottan szaladgálós kedvű. Mindezek ellenére igen játékos. Keveset ugat. Testarányai miatt sajnos a problémás fajták közé tartozik, nagy feje, keskeny medencéje miatt a természetes születések ritkák, sok kutya nehéz légzésben, horkolásban szenved, és érzékeny a melegre. A bully jól tartható városban, különösen alkalmas idősebb emberek társának. A szemét és az orr-redőit tisztán kell tartani, szőrét könnyű ápolni.

* Tömeg: 8-14 kg
* Szín: fakó, csíkos vagy fehér csíkos foltokkal
* Ország: Franciaország